Kövess minket Facebookon.
Bár társadalmunk mindinkább arrafelé igyekszik tolni bennünket, hogy az érzéseinkről tudomást se vegyünk (maximum a pozitívról), érdemesebb e tekintetben búcsút inteni az elfogadott normáknak és jó mélyre ásni az érzelmeink világában. Persze csak akkor tegyünk így, ha jobb párkapcsolatra, családi kötelékekre, összességében minőségibb emberi interakciókra vágyunk. És hát, miért ne vágynánk?
olvass továbbVolt idő, mikor még nem tudtam, hogy amit rólam mondanak, az nem lehet mind igaz rám, hogy vannak, akik azért bántanak, mert őket is bántották és mindezt így kompenzálják.
olvass továbbNagyon ritkán találkozni (nálam legalábbis ritkaságszámba megy) valóban önazonos emberrel. Olyannal, aki nem csak képzeli magát valamilyennek, hanem adott helyzetben úgy is viselkedik.
olvass továbbA megbocsátás szerintem egy végtelenül félreértett dolog. Amolyan emelkedett pátosz, hogy attól leszel jó ember, ha olyanoknak is megbocsátasz, akik nem érdemlik meg azt.
olvass továbbA címben szereplő mondat a német filozófus, Max Scheler szavait idézte, mellyel kiválóan össze tudjuk foglalni azokat a lélekromboló érzéseket, amiket az irigység képes kiváltani az emberekből. De még mielőtt önelégülten bólogatni kezdenénk, hogy belőlünk aztán semmi ilyesféle kórság nem jöhet elő, jó ha tudjuk, hogy ez a gonosz kis "lény" kisebb-nagyobb mértékben mindannyiunkat megkísért élete során néhányszor. Ám, ha képessé válunk arra, hogy szolgálatunkba állítsuk őt holmi önmérgezés helyett, akár hajtóerőt is kovácsolhatunk belőle. S utóbbira olyan nagy szükség lenne idehaza, mint egy falat kenyérre.
olvass továbbMa, amikor a csapból is a pozitív gondolkodás fontossága folyik, üdítő érzés szembemenni az árral és bátran kimondani azt, hogy: - Csesszétek meg ti mind ezt az agymosott olcsó dumát! Mert, hogy a fenébe mosolyoghatnánk már egész nap, ha egyszer az élet tényleg tele van szenvedéssel és rengeteg küzdelemmel? Miért kellene azt mondanunk, hogy jól vagyunk, ha belül majd összeroppant bennünket a feszültség? Miért kellene letagadnunk, hogy az életünk olykor egy totálisan nagy szívás? És ki az a barom, aki tényleg elhiszi, hogy ez az egész életnek nevezett valami, egy csillámporos szivárványon való gondtalan ücsörgés?
olvass továbbEltaknyolsz és mert baromira beverted az akármidet, hát keservesen sírni kezdesz. Az anyád (vagy más elsődleges gondozó személy) azonban azt mondja, ne bömböljél már, nem fájhat az annyira, túlzásba viszed a dolgot.
olvass továbbBaromira nem igaz az, hogy minden csak rajtunk múlik, meg az sem, hogy minden akarat dolga és véresre tudnám kaparni magam a bármit elérhetsz kezdetű lózungoktól. Miért? Mert ezek a mondatok azt feltételezik, hogy mi mind azonos esélyekkel indultunk. Pedig ez, mint tudjuk, egyáltalán nincs így.
olvass továbbAnnyit ostorozzuk magunkat olyan dolgokért is, amikről nem tehetünk vagy amik teljesen természetes dolgok lennének. Én például mindig azt hallgattam gyerek és fiatal felnőtt koromban is, hogy túl érzékeny vagyok. Mélységesen szégyelltem magam emiatt. Pedig legtöbbször olyankor hangzott el ez az érzékenységemet leszóló megjegyzés, amikor megbántott valaki.
olvass továbbAmennyiben becsülöm önmagam, jól is bánok magammal, aligha fogom megengedni, hogy te rosszul bánj velem, és nem fogok félni attól, hogy ha magamat szükség szerint meg kell védenem. A helyes önbecsülés segít, hogy ne bántalmazzanak, de abban is, hogy ne váljunk bántalmazóvá - írja Pál Ferenc - A szorongástól az önbecsülésig című könyvében, mely mindenkinek ajánlott olvasásra, aki hadilábon áll a magába vetett hitével és/vagy olyanokat is elhitt önmagáról, aminek a fele sem volt igaz. A legtöbben egyébként ebbe a csoportba tartozunk. Sebeket hordozunk, szorongunk és a boldogságról álmodozunk.
olvass továbbAmennyiben becsülöm önmagam, jól is bánok magammal, aligha fogom megengedni, hogy te rosszul bánj velem, és nem fogok félni attól, hogy ha magamat szükség szerint meg kell védenem. A helyes önbecsülés segít, hogy ne bántalmazzanak, de abban is, hogy ne váljunk bántalmazóvá - írja Pál Ferenc - A szorongástól az önbecsülésig című könyvében, mely mindenkinek ajánlott olvasásra, aki hadilábon áll a magába vetett hitével és/vagy olyanokat is elhitt önmagáról, aminek a fele sem volt igaz. A legtöbben egyébként ebbe a csoportba tartozunk. Sebeket hordozunk, szorongunk és a boldogságról álmodozunk.
olvass továbbDe könyörögve kérlek, ne úgy törődj magaddal, mint a Garnier, hanem úgy tényleg, istenigazából. Szállj le-ki idegen emberek életéből/ről, mert hidd el, bármennyire is igyekszel, a saját nyomoroddal nem fogod tudni lehúzni őket a szintedre, akárhogy is szeretnéd (nem véletlenül vagy te ott, ők meg némileg feljebb), viszont kifejezetten idegesíted még azokat is, akik már-már Buddhára meditálták magukat.
olvass továbbSokfelé hallani manapság, hogy hazug világot élünk, hogy ritkaság számba megy ma már az őszinteség. De vajon tényleg így van, vagy pusztán csak saját tapasztalataink alapján alkotunk torzított valóságokat? Szeretjük azt gondolni magunkról, hogy kiváló emberismerők vagyunk, mi aztán könnyedén átlátunk azokon, akik hazudnak nekünk. De vajon tényleg olyan könnyű lenne tetten érni a hazugokat?
olvass továbbAz érzékenység nem összekeverendő a gyengeséggel. Nem vagyunk gyáva nyulak, sem anyuci picikéi, pusztán arról van szó, hogy másképp reagálunk a világra és a benne élő emberekre. Nem megyünk el dolgok mellett, amik mellett mások igen és észre veszünk olyasmiket is, ami senkinek másnak nem tűnik fel. Ilyenformán van néhány dolog, amit nem igazán szeretünk hallani, s, ha jót akarsz magadnak, meg nekünk is, akkor megkímélsz minket az olyan kezdetű mondatoktól, mint az
olvass továbbMiért álmodozol még mindig? Hát, nem látod , hogy másnak sem sikerült ? Ugyan már, te nem tartozol azok közé, akiknek szerencséjük volt. Vannak szabályok, a lehetetlen igenis létezik, tanuld meg már végre!
olvass továbbSokat olvashatunk manapság arról, hogy a diploma nem jár kéz a kézben a fejlett érzelmi intelligenciával. Vagyis, az elismert (hasznos) lexikális tudás mellett, szükséges és fontos volna elsajátítani olyan tulajdonságokat is, mint az érzelmek helyes megfogalmazása és azok megfelelő kezelése. Szerencsére egyre többen ismerik fel az intelligencia ezen formájának jelentőségét. De mit is takar pontosan az érzelmi intelligencia kifejezés? Mik a jellemzői ? És egyáltalán, tényleg annyira hasznos nekünk?
olvass továbbSzeretjük azt hangoztatni, hogy a múlttal nem kell foglalkozni, hogy ami volt, elmúlt, meg, hogy minden csoda három napig tart. Biztosan csak a pszichológusok valami furcsa fétise az, hogy folyton a gyerekkorunkban akarnak vájkálni, holott mi már rég felnőttünk. Mégis mi a fene köze lenne már annak, hogy milyenek voltak a szüleink, ahhoz, hogy nem funkcionálunk túl jól a jelenben?
olvass továbbMindannyian ismerjük a szorongást, a túlagyalást, az aggódást, a negatív gondolatok spirálját. Agyunk ősi programozása arra késztet minket, hogy hamarabb észre vegyük a negatív dolgokat, esetleges kedvezőtlen kimeneteleket, mint a pozitív történéseket.
olvass továbbNem lesz önbizalmunk 5 egyszerű lépéstől, nem találjuk meg álmaink hivatását egyetlen hírlevél elolvasása után, nem leszünk jobbak önmagunknál, csak mert el tudtuk képzelni azt és nem, a zsírégetés sem lehetséges befektetett munka nélkül. A helyzet az, hogy nem vezet egyenes, küzdelem nélküli út a sikerhez. Még akkor sem, ha kismillió pozitív guru hirdeti ennek az ellenkezőjét. De akkor mégis hogyan haladhatjuk meg önmagunkat?
olvass továbbLegalábbis abban a romantikus aspektusban nem, amit már az anyatejjel magunkba szívtunk.
olvass tovább
